Ahogy a sört is, a whiskyt is rendkívűl szerettem egész életembe. És ahogy sört sem, úgy igazi whiskyt sem ittam, egészen a közelmúltig.

Ez egy csoda. Soha életemben, még csak hasonlót sem éreztem. Én ezt nem is tudom szavakba önteni. Ha megpróbálnám, azt tudnám csak össze zatyválni, hogy sósan indul, édesen folytatódik, füstös ízzel kíséri végi a kortyokat, és borsos/csípős/(és az előzőleg felsoroltak mindegyike) érzést hagyja maga után.

Kezdek félni, hogy egy whisky lista készítésnek is neki kell majd állnom, ha tényleg ilyen csoda whiskyk léteznek a nagyvilágban.

De megint került egy jó adag belőlük terítékre. Egyszerűen imádom őket, még a legegyszerűbb sörük is kenterbe ver mindent, amit ide haza fiatal koromba lehetett kapni.

Zatecky Pivovar Baronka: talán a leggyengébb cseh sör, amit eddig ittam. Édeskés, enyhe, vízes testű itóka. Nem mondom, hogy rossz, de nem több egy nyári gyors lehűlésre alkalmas itókánál.

Rychtar (Rataj): sajnos nem tudom, a sörfőzde melyik söre volt, a Rataj-ra tudok gondolni. Beteg mód keserű volt, nagyon kiszárított. E kiszárítós hatást éreztem már, az alkoholos ízű IPA-k esetében. Nem egy fél rekeszt elfogyasztas belőle sör, az biztos.

Staropramen Nefiltrovany: hát, a legfurcsább cseh söröm. Ott van benne a várt komlósság, a szűretlen és búzaélesztős jellegét viszont inkábba szín, mint a test adja. Nekem tetsztett, de nem csodálkoznék rajta, ha az igazi cseh rajongók égő fáklyával üldöznék azt, akinek a kezébe ezt meglátják

Svijansky Maz: szerintem a Svijansky Rytir a világ egyik legjobb világos söre (bittere?). Érdeklődve vettem kezembe a gyár eme sörét is. És nem, nem tudják letagadni magukat. Pedig a sör, édesen, malátásan indul. De azt nagyon hamar nyakon öntik a Rytirbe megkedvelt extra komlós keserűséggel. Ez a sör, kérem, tudathasadásos lett. Örült napokra, be lehet tárazni belőle.

Sok felé jártam, főleg a kedvenceket fogyasztottam, de azért itt-ott akadt pár kivétel. És most csak azért sem fogom a Legenda újra főzeteit számba venni, mert elegem van, hogy minden negyed évben, teljesen más ízzel jön ki a már megszokott darab (azért megjegyezném, Diesel új főzet megint istenes lett, ki kell használni, amíg el nem rontják újra)

San Miguel: nem olvastam róla túl jókat, így mindig kerültem. Valójában egy egyszerű, könnyen csúszó, világos sör, nincs vele semmi baj. Max az árát nem éri meg.

Tucher Helles Hefe Wiezen: bitang jó búza sör, az általam imádott banános (vagy mindenki más számára kenyeres) ízvilágból. Felkerül a dobogóra a Primator és a Weistephaner mellé.

Dark Side Of The Grabanc: Grabanc D.S.O.T.G.-nek fogom rövidíteni. Sajnos feljegyzésem nem nagyon maradt, emlék meg még kevesebb. Stoutos IPA, és szerettem. Kevésbé volt édes, mint stoutos, szóval szerettem.

Pyraser Gutsherrn Pils: nagyon furcsa, malátás jelleggel indít, a közepe felé szeretteti meg magát. Érdekes fűszeres íz marad az ember szájában. A Pils alapján meg mindenki tudja, mire számíthat, és mire nem.

Blanche de Bruxelles: olyan mint a következő cikkben említett "szűretlen" "búza" Staropramen. Furcsa. Nem érzed a testében se a szűretlent, se a búzát. Csak valami mást. Inni meglehet, szomjoltó is, drága is.

Postrizinske Hrabal Jubileum Lezák: a mennyei világos sör. Egy ilyen testes, ilyen karakteres cseh sör, minden embernek, minden pillanatban ajánlható.

Flying Dog Raging Bitch: ittam, és nem emlékeztem, miért 3 +-os, pedig a flying dog kis csapatunk körébe nem oszt túl nagy népszerűséget.

És mivel akkor még nem írtam le, mit gondolok az éppen kóstoltakról, így megvédeni sem tudtam, újra kellett próbálni. 

Édes, erjedt gyümölcsös (tán őszibarack? fene se ért hozzá) - fenyőfás keverék, elsőre nem túl bizalom gerjesztő. Furcsa. A pohár közepe felé erősödik, és mire beér az utóíze, mosolyogva nyugtázom, hogy megérdemli a pontokat, még akkor is, ha nehezen adja.

Sok a bepótolni való gyöngyszem, volt pár jó nap az elmúlt időszakban, a szokásos kedvencek mellé meglepően sok új is került!

Hangover SantaRaszta: nem tudom, mit művelt Gergő..és hogy ez a Santa változata-e, de mély benyomást tett az a pár korsó, amit bepusziltunk. Erős, karamellás-mogyorós IPA, engem az Anderson Valley ízvilágra emlékeztetett, némileg szárazabb, fás kivitelben. Nagyon sokan nem értettek egyet velem :)

Bevog Kramah: német tetszik lenni? IPA? Hááát... hogy mi? 70 IBU? Egye fene, megkóstáljuk. Igen, érzem hogy ez tényleg keserű, de hol az íze? Hja, ez a csalány-fűves valami, ez lenne az? Ok, köszönöm, ennyi elég is volt.

Prof von Mannheim: bár hiányzik a listámról (valahol elhagytam), de már ittam régen. Nagyon élénk karamellás-gyümölcsös, bitang finom IPA. Hogy nem unom? De nem ám.

Tántorgó ParIPA: a felhozatal és a minusz 40 fokos csapolás miatt, semmi ízt nem éreztem belőle. Az utolsó kortyoknál előjött némi narancsos finomság, szóval gondolom ez jó fajta lehet. Megelőlegezem neki a jó pontokat, és majd újra kóstolom, amint tudom.

Legenda Bazooka: a legjobb füstölt sörök magyar szereplője. Én beállítottam a korábban kóstolt füstölt sajt és füstölt kolbász mellé, mint lesütött húsi. Érdemes különlegességként megkóstolni!

Pyroman: bár a készítőnek korábbi söre benne van a kedvencek között, ez nem fog bekerülni. Szerintem ha nem a Bazooka után kóstolom, akkor is ez a véleményem: édeskésebb, malátás barna sör, nagyon nagyon halovány füstös beütéssel.

de molentől itt megint volt valami amire nem emlékszem. ennyit a karban tartott listámról

Legenda Snakebite IPA: AZTAROHADT! 

Brewdog Interstellar: kísérleti termék. Korrekt ír vörös sör benyomását kelti, azt nem tudom, hogy milyen végeredményt akartak elérni, de ha ezt, akkor sikerült.

Mikkeller 19: Savanykásan keserű, amolyan narancs koncentrátum. Rettentően nyelv zsibbasztó, és bár nem túl édes, mégis szívesen kortyolgatja az ember.

8 Wired Hopwired: egy az egyben mogyorós karameállás Anderson Valley IPA, csak erősebb alkoholos felhanggal. 

Brewdog Alice Porter: nagyon nagyon száraz előíztelenség és erős kávés lezárás. Ínyenceknek! 

To Oi Black Ball: száraz kávés stout, a sok ipa és stout után már nem jött ki íz, de elsőnek biztos nagyon jó lenne. Elég selymes volt, nem túl alkoholos, szóval ez az üvegecske biztos hogy az ízekkel játszik. Újra kell majd kóstolnom.

Mikkeller Mexas Ranger: WHOHOOO! Csokis, narancsos, füstös, chilis, fás száraz csoda katyvasz porter/stout. Csodálatos!

Hát.. Bitterfly újra, korsóból: tisztán víz ízű (emlékszem, legelőször ittam, szintén ez volt vele, aztán üveges úgy odacsapott a falhoz, hogy sokáig a kedvencem volt).

Bruttal Bitter újra, mézes világos serecske, alig lehet érezni, hogy ez IPA-nak készült.

Pony Sandy csapról: fémes gyógyszeres rettenet. Már az üveges lájtosabbnál is mondtam, hogy én maradok a régi Pony-nál, az továbbra is istenes.

Bitumen Chillis üveges: olyan olyan finom, mint a csapolt változata, csak kicsit kevésbé tömény és erős, mint az. Továbbra is bátran ajánlom, ebben a formában is.

Hrabal Söröző, még itt sem voltam.

Tágas, korrekt (nem hatalmas) választékkal. Bár ezeket mind olcsóbban is be lehet szerezni máshol, de a plusz ár a kényelemért belefér.

Postrizinske Bogan: kevésbé keserű, mint sok más társa a felhozatalból, viszont karakteres, fűszeres ízével nagyon itatja magát.

Postrizinske Francinuv: ez viszont a legkeserűbb világos volt, a nap csúcspontja (a régi barát Bohemia Regent Special/Premium/Prezident (?) és a Cerna Hora Kvasar mellett). 

Bohemia Regent Knize: szűretlen, a kollégák körébe nagy sikert bezsebelt. Az én nyelvem másra volt beállítva, kicsit édeskésnek tűnt a többi mellett.

Podkrkonossky Tmavy: selymes kávés stoutra hajazó barna sör. Stout napra bátran ajánlom.

Egyik se volt az a kimondott csoda sör, cserébe nagyon kellemes, finom keser ivós sör, mely a jó társasággal karöltve, piszok jó estét tud generálni minden sörimádónak.

Kolléga unszolására sikerült két új remek (és egy régi remek) sört is megkóstolni.

Legenda a szememben arról híres, hogy egy azon név alatt forgalmazott termékének minden főzete totálisan más mint az előző. E negatívumuk kellemes mellék hatása révén, sikerült az elmúlt időkben mindig kifogni egy-egy jó darabot (és rengetek hulladékot), mint pl a mostani Black Jack-et. Az előző hányinger hatása helyet, most egy finom kávés stout jött össze (csapról legalábbis), minimálisan több IBU-val, mint azt az ilyen fajta sörtől megszokhattuk.

(újra kóstolva már sokkal jobban IPA-sabb volt, amolyan Brewdog Libertine és kevésbé volt kávés. Gondolom az előző korsó a hordó alja volt)

Plusz bele nyaltunk az új Bitumenbe, mely az eddigi gyümölcsös boros ízvilág helyet, csokis chilis ízzel hirdeti magát. És joggal. Enyhén keserű étcsokiba oltott csípős finom chilis katyvasz lett, mely nekem legalábbis nagyon bejött.