Hát.. Bitterfly újra, korsóból: tisztán víz ízű (emlékszem, legelőször ittam, szintén ez volt vele, aztán üveges úgy odacsapott a falhoz, hogy sokáig a kedvencem volt).
Bruttal Bitter újra, mézes világos serecske, alig lehet érezni, hogy ez IPA-nak készült.
Pony Sandy csapról: fémes gyógyszeres rettenet. Már az üveges lájtosabbnál is mondtam, hogy én maradok a régi Pony-nál, az továbbra is istenes.
Bitumen Chillis üveges: olyan olyan finom, mint a csapolt változata, csak kicsit kevésbé tömény és erős, mint az. Továbbra is bátran ajánlom, ebben a formában is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.