De megint került egy jó adag belőlük terítékre. Egyszerűen imádom őket, még a legegyszerűbb sörük is kenterbe ver mindent, amit ide haza fiatal koromba lehetett kapni.

Zatecky Pivovar Baronka: talán a leggyengébb cseh sör, amit eddig ittam. Édeskés, enyhe, vízes testű itóka. Nem mondom, hogy rossz, de nem több egy nyári gyors lehűlésre alkalmas itókánál.

Rychtar (Rataj): sajnos nem tudom, a sörfőzde melyik söre volt, a Rataj-ra tudok gondolni. Beteg mód keserű volt, nagyon kiszárított. E kiszárítós hatást éreztem már, az alkoholos ízű IPA-k esetében. Nem egy fél rekeszt elfogyasztas belőle sör, az biztos.

Staropramen Nefiltrovany: hát, a legfurcsább cseh söröm. Ott van benne a várt komlósság, a szűretlen és búzaélesztős jellegét viszont inkábba szín, mint a test adja. Nekem tetsztett, de nem csodálkoznék rajta, ha az igazi cseh rajongók égő fáklyával üldöznék azt, akinek a kezébe ezt meglátják

Svijansky Maz: szerintem a Svijansky Rytir a világ egyik legjobb világos söre (bittere?). Érdeklődve vettem kezembe a gyár eme sörét is. És nem, nem tudják letagadni magukat. Pedig a sör, édesen, malátásan indul. De azt nagyon hamar nyakon öntik a Rytirbe megkedvelt extra komlós keserűséggel. Ez a sör, kérem, tudathasadásos lett. Örült napokra, be lehet tárazni belőle.