Ahogy a sört is, a whiskyt is rendkívűl szerettem egész életembe. És ahogy sört sem, úgy igazi whiskyt sem ittam, egészen a közelmúltig.
Ez egy csoda. Soha életemben, még csak hasonlót sem éreztem. Én ezt nem is tudom szavakba önteni. Ha megpróbálnám, azt tudnám csak össze zatyválni, hogy sósan indul, édesen folytatódik, füstös ízzel kíséri végi a kortyokat, és borsos/csípős/(és az előzőleg felsoroltak mindegyike) érzést hagyja maga után.
Kezdek félni, hogy egy whisky lista készítésnek is neki kell majd állnom, ha tényleg ilyen csoda whiskyk léteznek a nagyvilágban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.