Újra! Ihatok! Sört! Jót!

Finoman kezdtem, Primator Stouttal. Gyenge, de pont a célra megfelelő, olajos kávés fekete sör volt.

Másnap viszont kellett egy IPA. De hogy ne csapjak bele a lecsóba, egy, három-négy hete kóstolt búza sörbe, a Sixfingersbe nyaltam bele. Most se ízlett annyira, akkor se, de a Sárkány sörös korszak után, meglepően főzelékesebb ízű, szűretlen és nem citromos búzának tűnt.

Meglepő, mert korábban első kortyra annyira nem jött be. Még meglepőbb, hogy ennyi hét kihagyás után, az álmaimban megváltásként, és korábban nagyon jó helyen szereplő Brutal Bitter, ma nagyon alul szerepelt. Finom, nagyon gyümölcsös IPA, de olyan édes előízzel rendelkezik, hogy az általam oly istenített arcon csapó keserű utóízt alig lehet belőle észrevenni. Értem, hogy ezzel sokkal közkedveltebb sör lesz, de a hardcore rajongókat, ezzel kicsit háttérbe szorítják.

És csak e csalódás után jött a legnagyobb meglepetés, a korábban laza ivó sörnek titulált Legenda Diesel. Ez kérem szépen, egy világos sör. De egy olyan világos sör, mely elő ízben semmit nem mutat, de utóízben azt a brutál keserű ízt adja, amit én minden IPA-ban, követelményként keresek. 

Ki hitte volna. Három hét önmegtartoztatás után, egy korábban lehúzott világos sör, elveri a korábban istenített IPA-t. Holnap ha tudom, kivizsgáltatom magamat.