Itt most jó sok napot össze raktam egy bejegyzésbe. Előre félek tőle, hogy majd később enélkül is átláthatatlan lesz ez a blog is:

Gyors nap:

Hoegaarden Grand Cru. Pezsgős, almaboros, sűrű, nehéz, belga szűretlen búza csoda, mely őszibarackos utóízzel csábítja új üveg bontására az embert. Csak óvatosan engedjünk neki, mert hamar fejbe kólint.

Belga nap:

Esős, hideg idő, várakozás a trolira. Egye fene, próbáljuk ki ezt az új helyet itt, akkor is ha mindig üres. Bent kicsit túl kedves és nagyon kíváncsi tulaj élvezi boltja felhozatalát. Nem kárhoztatom, én is így tennék, de akkor is, egyből egy tipikus Ramsay epizódba kezdtem érezni magam. Szerencsére a sör azért feloldotta a hangulatomat. La Trappe Witte Trappistbúza sörével kezdtem. Le sem tagadhatja hogy belga (holland?). Cserébe kevésbé búza, inkább vaníliás beütésű, pezsgős állagú, utóízében enyhén citrusos. Nem a kedvenc ízvilágom, de nagyon jól esett. Szintúgy a Hopus, mely egy erősen komlózott keserű sörnek reklámozta magát (és az is). Kicsi ipácskába reménykedtem, sajnos nem az. Bár meg van benne az alkoholos édesség, az valahol a közepén jelentkezik, és kicsit sem szőlős/grapefruitos/mustos, ahogy azt egy IPA-tól megszokhattunk, inkább az a 8% feletti belga sörökre jellemző íz. Amúgy egész jól áll neki az elő és utó ízben érzett szimplább komlósabb szárasság.

Átlag nap:

Kedvenc helyemre (és nem a sörválaszték miatt kedvenc helyem) vetett a sors, ahol éppen új sörbeszerzésen esett túl sört kedvelő bár minden bizonnyal más ízléssel, vagy csak adott lehetőségekkel élő kocsmáros barátom. Mert hát az újak közül egy sem volt az, melyre boldogan fogok visszaemlékezni, attól függetlenül, hogy majdnem mindegyik iható volt. És az ihatóság nem hozza magával a + pontokat.
Bavaria sörgyár hűtőben pihenő két terméke közül a Bavaria 8.6-ra esett a választásom. Ami természetesen 7.9%-os. Első kortyra és ízre hasonlított is a belga erős sörökre, de csak az édes-alkoholos íz, melyet nem árt ha lenyom valami más utóíz. Ami itt valami keserű, kicsit fémes íz volt. Nagyon nem illett össze, bár a doboz felénél már kezdtem megszokni. Vele nem leszünk barátok.
Gyorsan át is nyergeltem közelebbi tájakra és a piros dobozos Union került felbontásra. Dobozoshoz képest kevésbé volt fémes ízű mint az előző, ami üveges volt. Cserébe egy tisztán iható, alsó kategóriás cseh sörnek megfelelő nedűt ízleltem meg. Nem volt rossz, nem volt jó. Egy meleg délután bármikor lecsúszik, ha van más amit választhatok, akkor viszont más választok.
De nem a Lasko Club-ot. Ízre ez kiemelkedik a többi közül. Elsőre azt hittem miatta, hogy kukorica darával dúsították. A címke szerint nem. Cserébe pici üveges, így rá most csak negatívan tudok gondolni. Sokkal finomabb volt a barna változata. Lasko Dark, egy egyszerű, könnyű barna sör. Őt már a hűtőmbe is tartanám. És ha már egy barnát is pohárba öntöttem, kénytelen voltam kipróbálni a Szent András Könnye fantázia nevet kapott gyümölcsös fekete sör. Mind a gyártó egyéb söre, mint a mostanában a szemem elé került gyümölcs ízesített pacsmagok miatt érzett erős ellenszenv ellenére egész könnyen lecsúszott. Végre valami, amit sörnek nevezhetek. Kérem szépen, ez egy áfonyával ízesített fekete bak, és bár ahhoz hogy eme megnevezést büszkén hirdetve éljen a köztudatba keveset teljesít, de azért egyszer-kétszer nem szégyen ezt megemlíteni. Szilvás társát meg fedje örök homály és feledés.

Magyarok:

A fantasztikus Miskolci Zip's Brewhouse csodája és Hopfanatic kegyetlen ipája mellett, volt lehetőségünk megkóstolni, a hibáival együtt is nagyon megszeretett Palócék új termékét is. Egyrészt az új főzetű búza szűretlen változatát, mely sajnos a tavaly nyáron főzötthöz képest, nagyon alulmarad fémes utóízével. Bár gondolom a mostani hideg is közre játszik abban, hogy ez most nem csúszott olyan jól. Valamint hogy ez már messze nem volt friss. De hasonló képen leszerepelt a palackba zárt IPA-juk, a Dunakanyar IPA. Tudom, sok embernél sikert aratott, tőlem a legrosszabb pontot kapja. Se íze, se bűze sör lett belőle, oly messze az Indian Pale Ale megnevezéstől, amennyire csak lehet. Kár érte. Remélem fesztiválokra megint hoznak valami friss remek csapoltat.

Otthon:

Kicsit hazalátogattam vidékre, és meglepetésemre minden helyen fel volt tüntetve nem egy, de több különlegesebb vagy legalábbis importált sör. Az más, hogy a jobbak csak vendégcsalogatónak volt kiírva, mert mindenhol csak a gyengébb sör volt kapható. Az első, többiek itták, én csak bele-bele kóstoltam sör a Karlovacko Pivo volt. Ez egy íztelen buborékos víz volt, halovány kukoricás utóízzel, mely azt hivatott jelezni, hogy ez nem víz, hanem valami pacsmag, melyet sörnek akarunk eladni. Sajnos búza sör nem volt, de Krombacher Pils igen. Ez már hasonlított egy sörhöz, bár édesebb volt, mint amire számítottam (keserűbb pilst vártam). Simán iható, de simán kiváltható Sopronival is, nincs különbség. Lobkowitznál már van különbség, de valahogy ő sem adta meg azt amit vártam. Ez pedig a másnap ivott, kukoricával rontott Tuborghoz hasonlított.

Visszatérés:

Visszatérve főleg kedvenc söreimmel töltöttem napjaimat, de azért csak összejött pár új. Végre kipróbáltam, ráadásul csapon a Left Hand Milk Stout-ot, melyel már nagyon rég szemezek. Boci rajongóként kötelező sörként tenkintettem rá, úgy is, hogy pontosan tudtam mit fogok kapni, ha ilyent kérek: enyhén szénsavas tejes kávét. Így leírva szörnyen hangzik, pedig finom volt. Csak hát én nem stout, hanem IPA rajongó lennék. Ezért is fogyott el jó pár üveg új kedvenc, arcszétverős itókámból: Sierra Nevada Celebration Ale. Ez a kis üveg, sötét barna fenyőfa-gyanta illatú méreg, maga a tökéletesség.

Elmaradásaim:

Végre két fél literes is lepottyant az asztalomra, bár teljes megelégedésemre egyik sem szolgált. Fél barna Bombardier mely a perium bitter alcímmel csábított kóstolásra. Egy korrekt fél barna, keser-édeskés söröcskét kaptam, jól esett, bármikor újra venném, de kedvenc söröm nem lesz. Ahogy a tökéletes banános-kenyeres sűrű elő ízzel indító, de sajnos citrusos utóízzel lecsengő Oberdorfer Weissbier sem lesz az. Az én hibám, de ahogy azt fentebb is milliószor jeleztem, nem szeretem a citromot. Anélkül pedig ez egy élmezőnyben tobzódó búza sör lenne. Többi citrusos társa között azért ez a dobogós.

Kóstlások:

Ismét érkeztek különlegességek kedvenc (de nem kedvenc sörözős) helyem polcaira. Egy ismerős üveggel kezdtem, tőlük a búza sört már kóstoltam, és nagy megelégedésemre szolgált. A mostani sem kecsegtetett semmi rosszal, hiszen az üvegre nyomtatva a szűretlen ászok felírat díszelgett, a címként pedig Hacker-Pschorr Anno 1417. Rossznak nem is volt rossz, jóval az ihatóbb felett van, de az árát nem éri meg (100-200 forinttal olcsóbban lehet hogy 2+-os lenne, nem 1).
Még így is búzásabb volt (pedig nem az), mint a két következő "búza" sör. Kaltenecker név is csupa jó emlékeket (és némi átlagost) idéz. Sajnos most került egy negatív is a listára. Ez a Kaltenecker Chillis. A telefonomban a következő megjegyzést írtam le hozzá: ivóvíz, melybe chillit kevertek. Tényleg csak ennyi. Csípősnek moderáltan csípős, így poén"sör"nek egyszer! belefér(het). A Kaltenecker füstölt búza már jobb. De sajnos ez is csak víz, némi füstölt ízfokozóval (érzésre legalábbis). Nyomába se érhet egy igazi, füstölt komlóból készült búza sörhöz (főleg hogy itt a búzának nyomát se érezni). A füstölt íz viszont segít rajta, hogy esetleg még, egyszer-kétszer igyak belőle.
Kár, mindegyiktől többet vártam.

Ezért kár volt:

Erősen gondolkoztam, hogy felkörmöljem ide, de mivel a tavalyi listámon is szerepel egy, őszinte meglepetésemre majdnem tökéletesen teljesítő alkoholmentes, így ennek a félre sikerültnek is itt a helye: Paulaner Hefe-Weisbier Alkoholfrei. Még a legnagyobb kánikulában sem ajánlom ezt a citromsavval dúsított fémízű valamit fogyasztásra. Ezek után (vagy csak amúgy is) a Kaltenecker Brokát 13 fél vagy teljes barnája (nem tudtam eldönteni melyik akar lenni) sem nyert elismerést. Mint mindig a Löwenweisse mentette csak meg az este ízlelőbimbóimat (no meg egy kis Thurn und Taxis). Úgy látszik Kalteneckerék nem nekem főznek sört. A téli szezonális IPAjuk zseniálisra sikeredett, de a duplájuk sem volt rossz, valamint a kávés sörük is kitűnő volt (legalábbis az a főzet azon a nyári napon, amit kóstoltam.. egy újra kóstolás azért rám férne), de ezek olyan távol állnak az elmúlt két hétben tőlük kóstolt pacsmagoktól, hogy el se hiszem, ugyan ott főzik ezeket is.