Mindig mindig közbe jön valami, így hát csak egy gyors felsorolás, pontatlan nevekkel (majd átdolgozom), aztán itt se vagyok (pedig ezt a feketével a hátteret satírozó cím képet is át akartam valami normálisra dolgozni). Dudák pasztörözött: hát nem egy nagy durranás.…

Újra! Ihatok! Sört! Jót! Finoman kezdtem, Primator Stouttal. Gyenge, de pont a célra megfelelő, olajos kávés fekete sör volt. Másnap viszont kellett egy IPA. De hogy ne csapjak bele a lecsóba, egy, három-négy hete kóstolt búza sörbe, a Sixfingersbe nyaltam bele. Most se ízlett…

A tavasz hideggel köszöntött minket, hát mi is a hideg télre való italokkal töltöttük az első heteket: Fóti Zwickl. A tőlük már megszokott erős komlós, halványan opálos-szűretlen, de az eddigiektől eltérően, lehet hülyén hangzik, de nyers hatása van. Mintha megcsapoltak…

Mikkeller Beer Hop Breakfast. Letarolt és földbe döngölt. Nem csodálom, csak később otthon néztem meg, hogy ratebeeren is 99%-on áll. Édes gyümölcsös IPA kávés száraz lecsengéssel. Igazából nagyon nehezen tudom körbe írni, ez az, amit kóstolni kell! Muszáj!…

Itt most jó sok napot össze raktam egy bejegyzésbe. Előre félek tőle, hogy majd később enélkül is átláthatatlan lesz ez a blog is: Gyors nap: Hoegaarden Grand Cru. Pezsgős, almaboros, sűrű, nehéz, belga szűretlen búza csoda, mely őszibarackos utóízzel csábítja új üveg…