Egy szintén régi de új szint felé törekedő kedveltetésem szintén egy nedű köré köthető, mégpedig a whisky felé.

Az ugrás hasonló szintű volt, mint a söröknél (Soproni helyett Rooie Dop Ot The Explorer Double IPA), Old Mans helyett Talisker.

Jó, a jelenlegi készletem, nem egy csoda single malt, csak egy blend, de jó maltokból (Islay szigeti tűzegelt-füstös whiskykből) kevert Famous Black Grouse.

Az íze ennek megfelelően erősen tőzegfüstös, ezt karakteres malátás-cukros édesség követi.

Természetesen a következő beszerzési listám élén még mindig a Laphroaig díszeleg.

No de, ha nem is közvetlenül emellé a whisky mellé, de az elmúlt napokban, volt azért sörből is felkörmölni valóm.

Mivel nem árulták el, így az általam kreált nevével élnék: ZegIPA. Ez egy hazai levegőn, otthoni barátok/ismerősök által készített home-made IPA, mely vagy az eltelt idő, vagy a palackozás következtében citromos, épp hogy keserű félbarna ipácskára érett. Az irány már jó, innen némi karakteres komló vagy jól elvégzett munkafázis hiányzik csak, és tárt karokkal fogadom. Mondjuk még mindig nem értek hozzá, szóval lehet csak fanyelvű vagyok.

St. Georgen Brau Buttenheimer Hopfenzupfer: még leírni is szörnyű.  Amúgy édes, fémes ízű, lecsúszik sör volt csapról. Nem különösebben emlékezetes, pedig rate-en németsége ellenére kapott rendesen pontot és dicséretet.

 Legenda Terror: tripla ipa, tizenakárvalahány százalékkal. Ennek megfelelően nagyon édes és alkoholos. Aki túlteszi ezen magát, az megérezheti benne a karamellás, pörköltesebb vonulatot, vagy legalábbis bele magyarázhatja. Belga sör rajongóknak mindenképpen meg ér egy próbát.

König Ludwig Weiss: jófajta banános búza sör. Kicsit citromos illetve fémes íz, de nekem bejött. Jó választás, ha W-vel kezdődő társa nincs kéznél (se egy P).

Samson: csak így, gondolom mindenki tudja ez miféle (én meg meg nem mondom, hogy a Samson pivovarnak mi söre van még, ami nem ez). A lényeg, hogy ez a sima pils. Olyan is. Édesebb mint keserű, de testes, bármikor fogyasztható, jófajta ivó sör.

Horizont Flamand Porter: már-már gyümölcsös, nagyon elrejtett füstös kávés ízzel incselkedik. Nem voltam oda érte, de nem volt rossz.

OK Brewery Scottish Wheet Heavy (?): ha minden igaz, ez egy sör prototípus volt. Összességében rossznak nem mondanám, de hasonlított a gyengébb, répacukros vöröses sörökre, melyek oly elterjedtek voltak egy időben. Petapalackban. Ezen még biztos fognak finomítani, így a listára nem rakom fel, várom a megjelenést, és a végleges formáját.

BrewDog Konnichiwa Kitsune: ezt a nevet se a címkéről olvastam le. Japánul tudok a sör választásánál előnyben. Mindenki más azt keresse a polcokon, amit nem tud elolvasni. A sört az édes szájúaknak ajánlom, kicsit a punk ipára hajaz, de még annyira se keserű, mint az.

Hedon Vertigo: jó kezdő sör. Alig szénsavas, csehes édes-keserű kettőséggel játszik. Jól is csúszott.

Holba 140: nem vészes, de nem lesz kedvenc. Fémesebb, félbarna sörnek jött le.

Permon Fakir IPA: valójában double IPA. Ennek megfelelően édeskés, csöppet alkoholos. A mélyén némi narancs-mangós beütést megfigyeltem, vagy csak éppen fejbe csapott egy arra járó, nem tudom.

Dudak 11 szűretlen: nem nagyon hatott meg. Se színben, se ízben, se illatban. Maradok sima változatánál.

Permon P.A.P.A.: ráharaptam volna némi szőlőmagra? Ez ugylátszik a Permon sajátossága. Jót tesz neki, nem volt rossz. Kezdésnek.

Sierra Nevada Flipside Red IPA: na végre, valami, ami megöklözi az arcodat. Nem olyan keserű, mint Celebration vagy Torpedo testvére, de azért odatesz. Ízre viszont sokkal változatosabb az előbb említetteknél. Erre is a karamellás íz jellemző, de a többi alkotó elemét nem tudnám megmondani. Bitang jó sör.

Kona Castaway: egyenesen Hawaii partjairól evezett ide, némi déli gyümölcsös ipácskás kezdés kölcsönözve az embernek. Kellemes darab, bár ha nem írnám le, holnap már nem nagyon emlékeznék rá.

Hedon Madame Porter: egy igazi tejes kávé. Kár, hogy ennyi maradt meg a jegyzetembe, mert emlékezni már nem emlékszem rá. Újra kóstolandó.

Monyo Brewsk Willis: csak melegen volt alkalmam elfogyasztani. Úgy a gyümölcsös édes porter kifejezést hagyta hátra a jegyzetemben. Én meg elhiszem magamnak.

De Molen Pale Ale Citra: citromba harapósan kezded, majd vizesen folytatja. A jellegtelen lenne rá a legjobb jelző.

Csupor Hello My Name Is Sudan: Kellemes darab. Enyhén karamellás, ipácskás sör. Nem éreztem hogy double IPA lenne, de úgy rémlik, hogy az volt. Sokadig után kóstoltam, így ezt is ismételni kell majd valamikor.