Se erőm se időm írni se a főzdefeszt se a budavári esetén a tavalyihoz hasonlót. De a lényegről azért ejtsünk pár szót!

Már a tavalyi Budavári fesztiválon, majd minden, az aranylistámra kerülő sör, magyar lett. Ezen főzdék lendülete töretlen, ráadásul egyre többen csatlakoznak e sörfőzés nemes iparágához.

Két kedvenc sör fajtám kapott szerepet: IPA és a búza sörök. Bár mindegyikből elbírtam volna pár újabb versenyzőt, mert ahhoz képest, hogy citrom nélküli búzasör fesztiválnak lett beharangozva, se a búza nem volt túlsúlyban, se a citrom nélküliség. Konkrétan 4 db banános beütésű sört találtam, ebből is, az egyik nem is magyar.

Sebaj, ezt a sört már rég óta kerülgetem, mióta sikerült egy besavanyodott csapról megkóstolnom. Chlumecky Vit, testes, bár az én ízlésemnek csöppet citrusosabb (épp hogy) sör. A korábbi rossz tapasztalatom ellenére, bármikor úja merném kóstolni.

Sokkal kevésbé jött be a miskolci Zip's Weissbier-e. Mindenesetre lágy, bevezető sörnek ez is jó volt, de a nap közepén már teljesen súlytalan itóka lett volna.

Sajnos hasonló besorolást kapott tavalyi kedvenc Palóc szűretlen búzája is, de a nehéz csapolást látva, biztos vagyok benne, hogy ez a hordó aljáról kipumpált, kevésbé ízes maradék volt csak. Őt még ma, Budavárin újra kóstolom, friss hordóból.

Az egyértelmű arany listás búza sörök pedig a már majdnem fehér színű, krémes, a főzde sajátos faszenes/fahordós zamatát hordozó, kukorica-búza dara ízű Stari White Horse szűretlen búzája, és a komlóbeteg Hopfanatic White Hops agyonkomlózott, már már a tavalyi búzaélesztős Grabancra hajazó búza söre volt.

Szerencsére IPA-k terén több választék volt. Szeretném kiemelni a cseh versenyzők közül a Kocour Catfish Sumecek enyhén szőlős, kellemesen keserű főzetét. Tudom nem IPA, pedig annak tökéletes összhatását hozza, szóval én ezentúl csak annak hívom. Sajnos a szűretlen IPA-nak becézett Samurai kevésbé jött be.

Sokkal jobban viszont a Legenda Pokerface, mely főzet hullámzását (3. főzet) sikerült fél Budapestnek végig kóstolnia. Ez egy félbarnás ipácska, kezdésnek bármikor. De ha már Legenda, akkor Jokerface. Ez az új befutójuk, és kérem szépen, ez a sötétbarna ízkavalkád, az egyik legízletesebb IPA-t jelentette számomra.

De nem a legjobbat. Bár az arany listán méltó helye van, de ha csak kettőt kell választani, akkor más hova nyúlok. Életem legelső, tavaly kóstoltja, a Serforrás IPA az egyik. Erős, tisztán keserű, nem vacakolt holmi gyümölcs ízekkel. Nehéz súlyú versenyző. De még őt is lenyomja Gergő elmebeteg kreációja, a 20 komlóból készült Grabanc Hopaocolypse. Félek, sokáig nem fogok még csak hasonlót se inni. Ebből 1 dl telíti az embert. 5 dl pedig szétszabdalja az agyát és az ízlelőbimbóit. Imádtam. Ha nem ittam 4-et csak belőle, akkor egyet se.

Nem is éreztem másnap reggel ízeket.

Gyorsban a még futottak kategória: Serforrás Paracelsus, egy nem finom félbarna volt. A Bázis Gerillafőzde Rocket, egy savanyú, enyhén füstölt sör. Biztos van aki ezt szereti. A Bors Marian Maidba csak belenyaltam, de nem kell a citrom ízű búza. Hopfanatic Bitterfly-ja ismét zseniális pusztító volt, valamint a Zip's ESB is az igazi, ívós bitter stílusban kényeztette az embert.