A téliesedés jegyében lecsúszott egy két stout és társai is, a sokk előtt.

Skót barátunk, mely IPA-ba nem éppen a legjobb, megmutatta, hogy mi az, amibe viszont verhetetlen. Belhaven Scottish Stout egy nem ripacskodó, igazán kávés-száraz, fenemód selymes (értsd szinte nincs benne bubi), imádni valóan puritán stoutot szolgál e stílus kedvelőinek. Nekem nagy kedvencem lett.

Sajnos nem néztem meg, hogy az ez után következő, imperial stout, így sikerült e érzést elrontani egy kevésbé kávés, jobban gyümölcsös és jóval szénsavasabb itókával, a Profanaty Stout-al. Félre nem érteni, a maga kategóriájába ő is jól szerepel, csak most már tudom, hogy hova is kell besorolnom ezt a kis üveget.

Első kisebb sokk, egy nem egyszerű búza sör volt. Pontosabban egy szűretlen világos bio-búzasör, a Schneider Weise - TAP 4. Leginkább a Vitushoz tudnám hasonlítani, mert a finom banános búza jelleg felett, egy erőteljes alkoholos fémes csípős íz dominál (jesszus milyen szavakat kezdek el itt használni). Nagyon telít, de a főzde többi termékéhez hasonlóan, nincs az az alkalom, mikor nem tudnám ajánlani. 

És az igazi sokk: Mikkeller 1000 IBU. Gyerekek, ez már túlzás. Az emberi nyelv 100 IBU alatt tud csak különbséget tenni, felette nem. Az átlag sörök 20-30 IBU-val játszanak, a normálisak 2-15-el. 40 fölé csak az IPA-k merészkednek. 1000 IBU már csak polgár pukkasztás. Ettől függetlenül, ez a sör isteni! Féltem tőle, hogy csak keserű lesz, de nem, íze van. Karamellás, szőlős finomság, mely az íz után úgy vág nyelven (szerencsére nem torkon), hogy attól az ember könnye kicsordul. Legalábbis e oldalon eddig említett ízekbe nem jártas személyt, szerintem ezzel kínozni is lehet. Az biztos, hogy elzsibbadsz, és utána már csak az édes ízeket fogod érezni, több sört ez után, felesleges leküldeni. És igaz a mondás, ez után tényleg tudni fogod, a nyelved mely területe felel a keser íz észleléséért. Igazi biológia óra ez az agymenés.