Kedvenceim sorra kerülnek csapra, így egyre ritkában találkozok új kóstolásos sörrel, de azért volt ami nem tudott elbújni előlem.
Sosem hittem volna, hogy az alek között fogok méltán emlékezetes darabokat találni. Gamba Bavaria Amber Ale folydogált az egyik csapból, így volt szerencsém megízlelni, kicsit szárazabb, vörös sörökhöz hasonlító nedűt. Nekem az Amber szócskáról frissítőbb, üdébb sör jut eszembe, így őt tényleg az ír vörösök mellé, vagy IPA-s nap kezdésére ajánlom. Üdébb és világosabb volt a Camba Bavaria Pale Ale, bár ő inkább szűretlen jelleggel, enyhén búzás-fémes ízzel szolgált számomra. Sokkal de sokkal meggyőzőbb volt a Legenda Pokerface, amerikai stilusú pale ale. Ez, az előzőkhöz képest, sokkal komlósabb, mégis gyümölcsös, karakteresebb ízzel, már már a IPA-k felé hajtja az embert. A végső lökést a csodálatos Flying Dog Under Dog Atlantic Ale, erőteljes gyümölcsös-komlós ízéhez képest, meglepően világos sör volt. Nem is lepett meg, mikor utána olvasva kiderült, hogy lefőzése rozs és búza malátával történik. Mi mást mondhatnék? Ez a kutya, harap!