Hosszú száműzetésem felejtése kedvéért, gondoltam vissza adom ízlelő bimbóimnak azt, ami jár.

Bár a kép minősége szőrnyű, de amit mutatni akartam, az jól látszik belőle! Ezen nem hogy a Nap, de még a lámpa izzó se süt át rajta! A darabok, amik látszanak, nem az objectivre rátapadt por, hanem az benne van a sörben! Ez a csoda itt, egy régebben már kóstolt, Schneider Weisse TAP5, agyon komlózott sűrű szűretlen búzabak, narancsos-grapefruitos illattal és zamattal, IPA keser utóízzel. Ezennel fel is pontozom 3 +-ra a listámban, mert megérdemli.

De hogy ne azokról beszéljek, amiket már korábban is megízleltem, meg kell említenem azt a két új harcost is, melyet sikerült becserkésznem. Ráadásul két, elvileg német származású, amerikai stílusú IPA került célkeresztbe.

Ebből az egyik a Crew IPA. Némethez képest, igen csak tisztes iparos munka lett, hiszen ez nem az ő területük. Azért a nagyok között labdába nem rúghat, de egy igazán kellemes, ívós IPA-t sikerült ezzel piacra dobniuk. Hasonlóan jól sikerült, mint a korábban már kóstolt pale alejuk.

A másik a Camba Bavaria Eric's IPA, mely ha jól tudom amerikai kéztől, de már német országban német főzdében került elő állításra.

Ennek hatására az összhatás istenes, gyomor szájon vág, olyan keserű. Sajnos az elő íz melybe csalódást kelt. Nem vagyok egy Bavaria rajongó, ennek az ízében is volt valami fémes, pállot íz, de szerencsére nem olyan mértékben, hogy azt csak a komlózás mentsen meg. Szó se róla, 3. kortyra már észre se vettem, hogy Bavariat iszom.

Ami még új, de nem IPA az a Bierzauberei Burton Ale volt. Mivel csak az utolsó, bubi mentesen kierőszakolt habsört sikerült kinyerni számomra a csapból, így tisztes véleményt nem tudok alkotni róla, amúgy egy jó kis mindenféle keverék, belgás édes sörnek tűnt. Mivel jókat olvastam róla, és e kis korty sem volt rossz, ezt még egyszer ki fogom próbálni, és pontosítom a pontokat hozzá.