-- még mindig csak költözöm, a következő pár poszt is a múlt pár hónapból lesz való. De aztán belerázódom a minden hetekbe :D --

2012, a SÖR éve volt.

Legalábbis számomra. Az okokat hosszan lehetne sorolni, de tény, hogy sikeresen megszabadultam azon korlátoktól, melyek korábban a sárkány sör és soproni fajták "mámorába" kényszerítettek. Persze mindig is kacsingattam erre-arra, de ez a 2012-es év volt, mikor teljes erőből, és talán néhol kicsit túlzásba is esve bele vethettem magam a gasztronómia eme csodás szeletébe.

Minden esetre sokat köszönhetek (munkám mellett) a Budavári Sörfesztiválnak és a magyar söröket felvonultató Főzdefesztnek, na meg nem utolsó sorban annak, hogy Budapestre kerültem.

A tavalyi listám nem teljes, 125 db különféle sört fajtát tartalmaz. Ez jobb oldalt letölthető, az idei év listája felett, a linkek közül.

Ez nagyjából az a lista, amely azon söröket tartalmazza, melyekből minimum 1-et, ebben az évben kóstoltam először, és melyből nem egy darab, nagy-nagy kedvencem lett.

Egy listát ebben az évben is össze akarok hozni. Nem elsődleges célom e tavalyi szám megdöntése, nem fogok külföldről vagy akár ide haza több ezres söröket rendelni csak azért mert új, se nem fogom egy jó estén kedvenceimet teljesen háttérbe szorítani, csak mert látok valami (kevésbé érdekes) új palackot a bolt polcán.

Viszont szándékozom (jó ég tudja miért), pontosabb listát vezetni, valamint lekörmölni némi magán véleményt az éppen kiszemelt sörről. Nincs kedvem sör-blogot indítani, hiszen ezek idehaza majd nem úgy elszaporodtak már, mint (hál isten) az igényes sörök, valamint nincs se érzékem, se tehetségem hozzá, ahogy ezt a Budavári élménybeszámolónál is megjegyeztem.

Viszont legalább lyukas memóriámat talán e lista megsegíti, hogy mi az a sör, mely valamiért elvarázsolt, és mi az, melyet kerülnöm kell.

Az év első új sörei elég korán beköszöntek. Imádom az édesebb, banánosabb beütésű búza söröket, valamint erősen limitálva a belga erős söröket is, de nagy kedvencem a keserű sörök, és abból is az IPA-k majd minden fajtája. Így a hétvégi belga édes nap után, kötelező volt tartani egy ilyent.

Próbára lett téve a Kaltenecker Hopfanatic No Limit, 8,6 %-os dupla IPA-ja. Az élmény nem állt teljesen egyenértékben az árával. Nem bántam meg hogy megkóstoltam, hiszen egy kiváló IPA-val találkozhattam, de még egyet, ennyiért legalábbis, biztos nem fogok venni. Nem úgy a Brewdog Hardcore IPA-ját. A brutális barnás-borostány színű italból olyan fenyőgyanta szag terjenget, hogy majdnem földnek döntött. Első kortyra furcsa volt ez a fajta gyógynövényes előíz, de utána olyan hevesen verte széjjel ízlelőbimbóimat azzal a behatározhatatlan ízkavalkáddal és keserédes útóízzel, hogy bár én a kevésbé édesre esküszöm, ez bizton bekerül a kötelezően fogyasztani jelzésű sörök közé.

Ami még külön kiemelést érdemel a napból, az a hazahozott Belhaven Twisted Thistle IPA. Egy ilyen nap után bátran kijelenthetem, hogy ez az ital gyenge, egy tökéletes kezdő IPA, a még szűz izlelőbimbóknak. Szintén rengetek ízzel játszik, de kevésbé komlós, mint társai. Nekem külön kedvencem lesz, hiszen az én nyelvemnek (és színe alapján szememnek is) kicsit hasonlít másik kedvenc sörfajtámhoz, az ír vörös idehaza oly kevés helyen kapható söreihez (Stari ír vörös, Murphy ír vörös, ..), ráadásul ez fél literesben kapható (míg az előbb említettek csak 0,33-ban)