Hétfő van, és kicsit szomorúan tudatosult bennem, hogy ma már nem a fűben heverészős, sört iszogatós nap következik.

Mert azért valljuk be, ez a korsónak csúfolt poharas bohóckodás és a fás ligetbe kiszórt 100 forintos wc használat ellenére is, remekül éreztem magam. Ehhez nem is kell sok minden:

1. jó helyszín (liget, fák, árnyék, levegő, elég széllesség hogy a tömeg elterüljön)
2. sör
3. barátok/ismerősök

Igaz, ez utóbbiakból sokakat visszatartott az "ingyenes" és az "1000 forint + alkalmanként x 100 forint"-os enyhe képzavar. Mert valljuk be, ha már ennyi pénzt el jössz költeni, akkor nem azt várod, hogy egy hülye gyerek szintjén kommunikálják le veled a dolgokat. Így ment el, jó pár ismerősöm kedve az egésztől.

Szerk.: visszavittem a korsót Élesztőbe. Hogy ne legyen baja, bőven becsomagoltam papírtörlőbe (kívül is, de belül is megtömtem, nehogy betörjön nekem). Csomagolom ki, fordítom meg, és már reped is ketté. Gratulálok, minőségi, 1000 forintért.

A 0,2-0,4 dl-be nem kötök bele, ez van, sokak ezt igénylik.

Kiugróan szuper sört nem ittam, de 2 kivételével rosszat se. Ami maradandó íz volt, az a szokásos Csupor dupla (Bunny Hop, Tántorgó Paripa), a Hatodik Íztől az Apa & fia, Gólemtől a Repeta, Monyó Flying Rabbit, Hübris herbal IPA, Zip's Instead of Innocence, Élesztő Black Mama, és vessetek meg, de a Kaltenecker Fiesta Summer Ale.

Nagyjából időrendben:

Szépen összeszedett listát raktak fel a hivatalos oldalra, lehet csemegézni, lehet kóstolós listákat gyártani:

http://fozdefeszt.hu/sorkinalat#centersorkinalat

UPDATE: és a saját kóstoló listám kész!   <--- ha nem látszik de ez egy link 

Viszont a poharas kérdés, az már neccesebb. Még mindig örülök a helyszín választásnak, szeretem, hogy nem készpénzes a fesztivál, és nagyon nagyon örülök annak, hogy nem műanyag pohárral szerencsétlenkedünk.

Viszont a kérdésre, hogy vissza lehet-e helyszínen is cserélni a következő választ kaptuk:

Főzdefeszt - Első Hazai Kézműves Sörfesztivál "A megvásárolt Főzdefeszt korsót hazaviheted emlékbe, vagy a fesztivál utáni 4 hétben beválthatod, és lefogyaszthatod az árát Léhűtő-Kézműves Sörözőben vagy az Élesztő Házban!"
Tehát a fesztivál alatt nem válthatod vissza, mert nem a fesztivál veszi vissza, hanem a Léhűtőben és az Élesztőben fogyaszthatod le az árát, ha a rendezvény után (hétfőtől) visszaviszed.

De ez még mindig egy 3 napos fesztivál, és tudom, hihetetlen, valaki mindhárom napra ki akar menni. Jó lesz minden nap magammal cipelni egyet. Legalább korsó cserére lesz lehetőség.

Aki meg menni szeretne valahova a fesztivál után, cipelje magával. Diszkóba/koncerten a ruhatárnál biztos leadható!

Gondolom most mindenki örül, aki nem a belvárosból tér be este a fesztiválra. Értem én, hogy nem kötelező menni, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a megoldás.

Én szívesen hazavinném a korsót, az utolsó(!!!) napon. De van aki nem. Akkor már legyen belépős a fesztivál és opciónális a korsó vásárlás, és megveszi aki akarja. De most több száz ember csak azért vesz korsót, hogy utána a parkban a fákon összetörje, mert nem fogja haza cipelni.

Az ingyenes sörfesztivál ami egy napra 1000 forint, és ha úgy sikerül, akkor 3 napra 3000.

Ehh..

Mármint a 9. Főzdefeszt előtt. Ugyan egy ideje keringet a pletyka, hogy jó szokás szerint, még a Budavári Sörfesztivál előtt megejtik eme kedvenc sörlötyögtetős összejövetelt, de hivatalos információ még nem került ki az oldalukra, vagy a nemzet/belközi hírek főportáljára, a facebookra.

Most megkaptuk a bejelentést, és a lehetséges látogatók felől a szokásos felháborodási hullámot: "Miért metapay? Ilyen buziság, ki se megyek". Mert hát minket nagyon érdekel, hogy ő ki jön-e vagy sem.

A metapay mellett még nagyobb hisztériát okozott a söröskorsó bevezetése. Amit konkrétan sajnálok, hogy csak egy fajta méretben lesz, illetve az a pletyka, hogy nem visszaválthatós (amit elég nehezen tudok egy három napos fesztiválon elképzelni). Nem fogok beállni a tömegrívás közé, meglátjuk mi lesz, és az hogyan fog működni/nemműködni.

Ami viszont nagy ívben elkerülte a hangosak figyelmét (remélem pár csöndes azért fellélegzett), az a helyszín választás. Végre árnyékos, fás sétányon a városligetbe zajlik le az esemény, és bár a Street Food Show-val összekötve, remélem a tömegnyomor kicsit csökkenni fog az előző évhez képest.

Az ujjaim már viszketnek a szokásos, napokra bontott, bepriorizált lista készítésére, de sajnos erre még várni kell. Remélem idén sem feledkeznek el róla: http://folyekonykenyer.blog.hu/, nagy segítség volt sokunk számára az utánjárás.

Addig is, egy-pár nálam mostanában fogyottak: 

Legalábbis most, amíg még megteheti az ember. Túl sok ismerős mondott, ilyen vagy olyan oknál kifolyólag, búcsút kedveltetéseitől. Szóval kényeztessük magunkat amíg lehet.

Ha már kényeztetés, hogy is szóltam az előző bejegyzésnél? "Természetesen a következő beszerzési listám élén még mindig a Laphroaig díszeleg."

Na hát kérem szépen:

Meg kell mondjam, nem tudtam mire vállalkozom. Nagyon egyedi íze, élménye van ennek a csodának. No nem olyan idegen és behatározhatatlan, mint a Talisker, de azért ezt se mondanám megszokottnak. 

Több helyen olvastam olyan megjegyzéseket róla, hogy "selymes". Kérem szépen, ez pont annyira selymes, mint egy simítás a dörzspapíron. Nem arról van szó, hogy karcos lenne. Égni éget, mégis csak egy tömény italról van szó. De a folyadék, ami az üvegbe van töltve, az maga a folyékony füst. 

Az első pár korty olyan, mintha faszenet vagy még inkább füstölgő aszfaltot, kátrányt nyalogatnál (nem, nem próbáltam, nem tudom az milyen). Én ehhez tudnám a legjobban hasonlítani. Illatra is a hevített bakelitre hasonlít.

Minderről tudom nehéz elképzelni, hogy mennyire jó, pedig tényleg. 

Az okosabbak is ezt írják: "Közepesen testes, olajos ital, jódos és füstös ízekkel"

Erre szokás mondani, hogy kihagyhatatlan! Ha nem hiszed, akkor is.

Hja, és nem utolsó sorban egy jópofa közönséget szervezett a főzde az ital köré. A csomagolásban kapott kóddal regisztrálva, kap az ember egy tenyérnyi földet Islay szigetén, amit meglátogatva, évente egyszer egy pohárnyi whiskyvel, gumicsizmával fogadják az embert. Ötletnek jópofa, ki tudja, egyszer talán egy csoport találkozón ott leszek én is.

Természetesen sörnedűből is megízleltem pár újdonságot:

Egy szintén régi de új szint felé törekedő kedveltetésem szintén egy nedű köré köthető, mégpedig a whisky felé.

Az ugrás hasonló szintű volt, mint a söröknél (Soproni helyett Rooie Dop Ot The Explorer Double IPA), Old Mans helyett Talisker.

Jó, a jelenlegi készletem, nem egy csoda single malt, csak egy blend, de jó maltokból (Islay szigeti tűzegelt-füstös whiskykből) kevert Famous Black Grouse.

Az íze ennek megfelelően erősen tőzegfüstös, ezt karakteres malátás-cukros édesség követi.

Természetesen a következő beszerzési listám élén még mindig a Laphroaig díszeleg.

No de, ha nem is közvetlenül emellé a whisky mellé, de az elmúlt napokban, volt azért sörből is felkörmölni valóm.

Mivel nem árulták el, így az általam kreált nevével élnék: ZegIPA. Ez egy hazai levegőn, otthoni barátok/ismerősök által készített home-made IPA, mely vagy az eltelt idő, vagy a palackozás következtében citromos, épp hogy keserű félbarna ipácskára érett. Az irány már jó, innen némi karakteres komló vagy jól elvégzett munkafázis hiányzik csak, és tárt karokkal fogadom. Mondjuk még mindig nem értek hozzá, szóval lehet csak fanyelvű vagyok.

St. Georgen Brau Buttenheimer Hopfenzupfer: még leírni is szörnyű.  Amúgy édes, fémes ízű, lecsúszik sör volt csapról. Nem különösebben emlékezetes, pedig rate-en németsége ellenére kapott rendesen pontot és dicséretet.

 Legenda Terror: tripla ipa, tizenakárvalahány százalékkal. Ennek megfelelően nagyon édes és alkoholos. Aki túlteszi ezen magát, az megérezheti benne a karamellás, pörköltesebb vonulatot, vagy legalábbis bele magyarázhatja. Belga sör rajongóknak mindenképpen meg ér egy próbát.

König Ludwig Weiss: jófajta banános búza sör. Kicsit citromos illetve fémes íz, de nekem bejött. Jó választás, ha W-vel kezdődő társa nincs kéznél (se egy P).

Samson: csak így, gondolom mindenki tudja ez miféle (én meg meg nem mondom, hogy a Samson pivovarnak mi söre van még, ami nem ez). A lényeg, hogy ez a sima pils. Olyan is. Édesebb mint keserű, de testes, bármikor fogyasztható, jófajta ivó sör.

Horizont Flamand Porter: már-már gyümölcsös, nagyon elrejtett füstös kávés ízzel incselkedik. Nem voltam oda érte, de nem volt rossz.

OK Brewery Scottish Wheet Heavy (?): ha minden igaz, ez egy sör prototípus volt. Összességében rossznak nem mondanám, de hasonlított a gyengébb, répacukros vöröses sörökre, melyek oly elterjedtek voltak egy időben. Petapalackban. Ezen még biztos fognak finomítani, így a listára nem rakom fel, várom a megjelenést, és a végleges formáját.

BrewDog Konnichiwa Kitsune: ezt a nevet se a címkéről olvastam le. Japánul tudok a sör választásánál előnyben. Mindenki más azt keresse a polcokon, amit nem tud elolvasni. A sört az édes szájúaknak ajánlom, kicsit a punk ipára hajaz, de még annyira se keserű, mint az.

Hedon Vertigo: jó kezdő sör. Alig szénsavas, csehes édes-keserű kettőséggel játszik. Jól is csúszott.

Holba 140: nem vészes, de nem lesz kedvenc. Fémesebb, félbarna sörnek jött le.

Permon Fakir IPA: valójában double IPA. Ennek megfelelően édeskés, csöppet alkoholos. A mélyén némi narancs-mangós beütést megfigyeltem, vagy csak éppen fejbe csapott egy arra járó, nem tudom.

Dudak 11 szűretlen: nem nagyon hatott meg. Se színben, se ízben, se illatban. Maradok sima változatánál.

Permon P.A.P.A.: ráharaptam volna némi szőlőmagra? Ez ugylátszik a Permon sajátossága. Jót tesz neki, nem volt rossz. Kezdésnek.

Sierra Nevada Flipside Red IPA: na végre, valami, ami megöklözi az arcodat. Nem olyan keserű, mint Celebration vagy Torpedo testvére, de azért odatesz. Ízre viszont sokkal változatosabb az előbb említetteknél. Erre is a karamellás íz jellemző, de a többi alkotó elemét nem tudnám megmondani. Bitang jó sör.

Kona Castaway: egyenesen Hawaii partjairól evezett ide, némi déli gyümölcsös ipácskás kezdés kölcsönözve az embernek. Kellemes darab, bár ha nem írnám le, holnap már nem nagyon emlékeznék rá.

Hedon Madame Porter: egy igazi tejes kávé. Kár, hogy ennyi maradt meg a jegyzetembe, mert emlékezni már nem emlékszem rá. Újra kóstolandó.

Monyo Brewsk Willis: csak melegen volt alkalmam elfogyasztani. Úgy a gyümölcsös édes porter kifejezést hagyta hátra a jegyzetemben. Én meg elhiszem magamnak.

De Molen Pale Ale Citra: citromba harapósan kezded, majd vizesen folytatja. A jellegtelen lenne rá a legjobb jelző.

Csupor Hello My Name Is Sudan: Kellemes darab. Enyhén karamellás, ipácskás sör. Nem éreztem hogy double IPA lenne, de úgy rémlik, hogy az volt. Sokadig után kóstoltam, így ezt is ismételni kell majd valamikor.

Kicsit panaszkodni akartam :)

Már kezdem megszokni, hogy egy jól bevált kézműves márkát az egyik helyen sárga fémes búza jellegű italként, a másikon barna édeskés ipácska formájában kapom meg. Az se lep meg, hogy (a címke alapján) egyazon lefőzés és palackozás során, az egyik felkapottabb főzde söre az egyik üvegben x a másikban y ízű. Hogy a harmadik kocsmában, az összes csapból citromlé folyik, mindegy hogy mit kérsz (de állítólag az üvegben is). Az, hogy a túlárazás már-már érthetetlen méreteket ölt, nem is beszélek. A mai hely is ilyen, de ezt még megfejelik azzal, hogy leírják a nyitó lapukon, hogy az ő prémium söreik mennyivel olcsóbbak, mint a környéken máshol. Az nem számít, hogy szemben van velük az egyik hely, ahol fele ennyi.

Szóval érdekes még idehaza ez a dolog, amit sörfőzésnek és kiszolgálásnak hívnak. Apropó, erről jut eszembe, Budapesten, ahol talán kicsit forgalmasabb napokat sikerülhet egy ivónak átélnie, hogy engedheti meg egy hely, hogy a kiírt nyitva tartás ellenére, mikor megjelenünk vagy elzavarnak, vagy alapból ki sincsenek nyitva? A mindenki által (felesleges és kevésbé felesleges) információ gyűjtés és megosztásra használt facebook mégis mire való, ha nem arra, hogy kiírjuk, "bocs srácok, ma zárva"? A kommersz talponálló képes rá. Gondolom mert ott még fontos a vevő.

Szóval igen, vannak azért idehaza bajok bőven.

Ettől függetlenül természetesen megint összegyűlt egy csokornyi finomság:

Tovább után ömlesztve

Mély szomorúsággal búcsúzom hőn szeretet korsómtól, mely a II. Budavári Sörfesztivál óta töltötte be rendíthetetlen hű társ szerepét a mindennapjaimban. Külön tragédia, hogy egy forró tea vetett véget töretlennek látszó karrierjének. Hozzá méltatlanul távozott köreinkből.

A képen ő látható, barátai társaságában (a kép bal oldalán, feketében). Sosem felejtelek!

Bár nincs időm munka és túlóra és hétvégi munka mellett arra, hogy még le is gépeljem a felgyülemlett jegyzeteket, de azért egy két korsó sörre, mindig akad idő.

- szerk.: most vettem észre, ezzel a bejegyzéssel felkerült a 400. új kóstolás söröm a listára. És ha belegondolok, mennyi veszett el még az alkohol köd homályában.. Sebaj, megyek is, és megünneplem ezt a szép számot!

Azaz a szokásos ömlesztve poszt és jobb oldali lista bővítés következik, a tovább után!

India Cobra: ez áll a címkén, bár szerintem hibás a fordítás: rizs, kukorica, E150c, módosított komló termékek. Csábító nem? Amúgy E150c az eredetin nincs, van viszont búza helyette. Az ízhatoson nem látszik, egyedül a kukorica dominál valami meghatározhatatlan savanyúsággal. Nem romlott sör, ezt ilyenre csinálták. Legalább megtanultam értékelni a Sopronit.

La Trappe Isid'dor: belga karamellás édesség. Még mindig nem vagyok belgás, ettől függetlenül finom

Amazon Búza: Jónásba kóstoltam és nagy hatással volt rám. Ez egy jól megkomlózott búza, ittunk már ilyent. Ott igazából az állaga volt egyedül búza, minden másban csak IPA. Ez nem. Csodálatos, kenyeres-búzás alapja van, mint egy rendes búza sörnek, és csak ez után csap át csípős-komlós IPA csodába. Az egyik legjobb ebben a műfajban.

Cerna Hora Matous: finom csehes édesen keserű. Simán elmegy.

Pernstein Perustejn: élénk, erősen élesztős igazi cseh sör, már már a szűretlen Pilsnert idézi. Messziről, de akkor is.

Fóti Oktoberfest: nem írtam róla semmit a jegyzetekbe. De emlékszem rá, hogy simán csúszott. Édes világos láger (annak tűnt legalábbis). Nem nagy szám, de jól csúszik.

Brewdog Brixton: tejes kávés sör, enyhébb ízzel mint illattal. Nagyon feldobta, hogy alig volt szénsavas.

Flying Dog Easy: nagy kortyokban narancsos keserű, de alapvetően inkább citromos vízes sör. Elvileg IPA.

Green Flash West Coast IPA: tökéletes w-c IPA. Enyhén karamellás, beillik egy Anderson Valleys estébe. Egyszerűen hibátlan.